Krúdy szerint a Városligeti Színkör első épülete nem volt több egy
deszkákból ácsolt bódénál, amit tulajdonosa Feld Zsigmond se szeretett
színháznak nevezni, ezért inkább színkörnek hívta. A korabeli fényképek
tanúsága szerint Krúdy kicsit igazságtalan. A nevezett műintézet
csinos, favázas épület volt a mai Ajtósi Dürer sor Dózsa György út
sarkán, ahonnan nyári estéken kihallatszottak a szívmelengető
operett-melódiák. De ki volt valójában Feld Zsigmond, akinek a valódi
nevére kevesen emlékeztek, a Lizsé-beli keresztségben ugyanis a hozzá
nagyon is illő Feld Tata nevet kapta.
 | |||
| A Színkör favázas épülete |
1849 –ben született Pozsonyban németajkú családban. Szülei kereskedőnek
szánták, ám ő titokban a bécsi színiakadémiára iratkozott, ahol Schratt
Katalin (Ferenc József kedvese) növendéktársa volt. Vizsgái után a
Josephstädter Theater tagjaként többször járt vendégjátékon
Budapesten, mígnem 1876-ban végleg itt ragadt: beleszeretett ugyanis
Plesch Mátyás gyáros Katalin leányába. A szülők által finoman szólva nem
kívánt házasság előtt nem kisebb patrónus, mint Jókai Mór egyengette az
utat. A fiatalok egybekeltek hát, és Zsigmond kinézte magának a ligeti
bodegát.
Mivel ő maga egy szót sem beszélt magyarul, no meg a magyar
közönség se kényeztette még akkoriban jelenlétével a színi direktorokat,
kézenfekvő volt, hogy német nyelven játszó színházat nyit az árnyas fák
alatt. A gót betűs plakátokra az Arena im Stadtwäldchen (Aréna
a Városerdőcskében) felirat került, a repertoár pedig olyan
klasszikusnak egyáltalán nem mondható darabokból állt, mint a der
Dorflump (kb Falurossza) vagy az Abracadabra című „fantasztikusan
komikus mesevarázslat”. Gondolhatnánk ezek után, hogy Feld afféle
gyenge ripacs volt, de ez egyáltalán nem igaz: szubvenció híján a
közönség ízlése szabta ilyenre a magánvállalkozásban üzemeltetett
színház műsorát. 10 évadot élt meg a pestiek által csak német Arénának
hívott színkör, mikor Feld eldöntötte, vált: egy merész húzással
1889 –ben színházát magyar nyelven játszó hellyé alakította, és többé
nem engedett német szót a színpadra.
 | ||||
| Német nyelvű hirdetés a hőskorból |
A nyitóelőadás – Rákosi Jenő Este az
erdőben című darabja - Jókai Mór külön erre az alkalomra írott
prológjával kezdődött, a darabban a főszerepet Blaha Lujza játszotta.
Feld eltökélt volt, hogy értő nézőt farag a terézvárosi közönségből, így
aztán bemutatta az Othellót, a Lear királyt, Ibsen Nóráját, a Hedda
Gablert és a Bánk bánt. Rendszeres vendégművész volt Feldnél Küry Klára
az ünnepelt primadonna vagy Újházi Ede (a tyúkhúsleveses), aki akkor a
Nemzeti társulatát erősítette. A kritikai sajtó szimpátiáját azután
nyerte el, hogy felléptette Eleonore Dusét, a kor ünnepelt olasz
tragikáját a Kaméliás hölgy címszerepében.
Persze a nemzeti buzgalom mellett üzleti
megérzés is vezette a direktort – magyar nyelven játszó színháza
számára már könnyebb volt támogatást kieszközölni a várostól, és élt is
vele Feld Tata gyakran. Az önkormányzati irományokat tanulmányozva
lépten-nyomon belebotlunk a színkör szubvencióért esdeklő
folyamodványaiba. Végül is mindegy mi motiválta az igazgatót, az általa
elért eredmény tisztesnek mondható, tömegeket tett ugyanis rendszeres
színházlátogatóvá a századeleji Pesten. Emellett a színház táblás
házakkal ment, egyre több sztárt szerződtetett, a kispolgári közönség
imádta, a sajtó respektálta, a politika hálás volt neki.
 | ||
| Feld Zsigmond a színpadon |
A Feld dinasztiát egyébként is szerette a
sajtó: a családfő sajátosan joviális, kedvesen zsörtölődő, a magyar
nyelvet bájosan kerékbetörő alakja kedvenc célpontja volt a bulvár és
színházi lapoknak. Nemkülönben fia, az örökös pénzzavarral küzdő, nagy
nőfaló hírében álló, bohém Mátyás, - mindenki Matyija - aki
futószalagon szállította a bohózatokat apja színházának.
1908-ban aztán nagy esemény történt,
Feld Tata egy évre bezárta a huzatos színkört, hogy helyére egy
impozáns, egész évben játszó, valódi kőszínházat építsen. Nem tudni,
hogyan beszélt lyukat a két neves építész, Vágó József és László hasába,
de tény, az építkezést ők hitelezték a direktornak. (A Vágó fivérek
tervezték többek között az Erzsébet téren valaha állt Nemzeti Szalont,
és a ma is álló Schiffer villát a Munkácsy utcában). A korban megszokott
tempó szerint egy év alatt kész lett az új épület, melyről dícsérő
szavakkal írt a szaksajtó. Az előteret és a színházterem mennyezetét
Kernstock freskói díszítették, a nézőtéri székek selyemplüss borítást
kaptak, az első emeleti csarnok üvegablakaiból pedig gyönyörű kilátás
nyílt a Ligetre. A színpadtechnika is korszerű volt: zsinórpadlás, több
süllyesztő, a legmodernebb lámpák szolgálták az illúziót.
 |
| A Vágó testvérek tervezte új épület |
A megújhodás új névvel is járt, Feld
1912-ben Budapest Színházzá keresztelte át intézményét, melynek
emelkedése még 1919-ig tartott. A kommün aztán kollektivizált, és a
direktornak jegyszedő állást ajánlottak a saját színházában. A rémálom
tovatűntével valahogy semmi nem lett már olyan, mint régen. A közönség
egyre vásáribb mókákon volt csak hajlandó nevetni, Feldék Matyija pedig
lázasan szolgálta a közízlést: írt mindent – operettet, vaskos
bohózatot, revüt, varietét, kabarét. 1926-ban a szeretett hitves halála
után a Tata átadta az igazgatást fiának. Ekkor a komoly darabok teljesen
eltűntek a kínálatból, helyettük azonban még sikerült olyan sztárokat
szerződtetni egy-egy szerepre mint Kabos Gyula, Csortos Gyula, Somogyi
Nusi vagy a fiatal Salamon Béla.
Feld Zsigmond matuzsálemi korban, 90
évesen halt meg, színháza egy kevéssel túlélte. 1935-ben a zsidó
származása miatt egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülő Mátyás az
igazgatást átadta volt titkárának, Erdélyi Mihálynak, akit mint "Horthy
katonáját" (tengerész volt a háborúban) a 45 utáni színháztörténet
egyszerűen kisatírozott a lexikonokból. A háború után rövid ideig kisebb
társulatok szerezték meg az épületet, majd 1951-ben végleg
megpecsételődött a sorsa: a Sztálin szobor építésekor a Dózsa György
utat kiszélesítették, és vele a Városligeti Színkör is az enyészeté
lett.
