Jó karban lévő vadállatokat keresünk!

1945 őszén jelent meg a fenti hirdetés a napilapokban. A főváros sokat szenvedett lakossága viccnek gondolhatta, pedig korántsem volt az. Az Állatkert próbált így talpra állni Budapest kegyetlenül hosszú ostroma után. Nádler Herbert az intézmény nagynevű igazgatója szomorúan konstatálta a Világosság című napilapban, hogy a hirdetésre nem érkeztek felajánlások, a ketrecek üresen maradtak. Pedig az ostrom előtt még mintegy 4000 állat lakóhelye volt a világ egyik legszebb, műemléki állatkertje. Az első világháborút többé-kevésbé szerencsésen átvészelő állatállomány a második nagy világégéskor szinte kiheverhetetlen pusztítást szenvedett el. 1944 szeptemberéig még úgy-ahogy mentek a dolgok, bár az állatok élelmezése és az ápolószemélyzet frontra vezénylése komoly nehézségeket okozott az intézmény működésében. A kifutók előtti szabad földbe krumplit, hagymát, káposztát ültettek, hogy a takarmány hiányt enyhítsék. 44 szeptember 14-én azonban bekövetkezett a legrosszabb: közvetlen bombatalálat érte a kertet. A légnyomásban számos állat mellett teljesen megsemmisült a Pálmaház. 

Elpusztult a livistona pálma, Ferenc József 1912-s adománya

 A kitört üvegablakokon beáramló hideg éjszakai levegő néhány nap alatt elpusztította a trópusi növényeket és a melegkedvelő hüllőket. A dolgozók mindent megtettek a közvetlen károk elhárítására, így decemberig még elláthatták a gondjaikra bízott állatokat. December közepén azonban megkezdődtek a szőnyegbombázások. A stratégiai szempontból rendkívül kedvezőtlen helyen (vasútvonal mellett) fekvő Állatkert ekkor semmisült meg szinte teljes egészében. A Duna hidak felrobbantása és a folyamatos légicsapások miatt már a személyzet sem tudott bejárni, ezért az állatok felügyelet nélkül maradtak. Légnyomás végzett a kert veterán elefántjával, Sziámmal, aki még Ferenc József adományaként érkezett a fővárosba, és szintén így pusztult egy vemhes zsiráf és borja. 

Sziám a látogatók kedvence volt

A nagyragadozókat egyszerűen agyonlőtték, így próbálva megelőzni, hogy kiszabadulva kárt tegyenek a lakosságban. A tengeri halon élő fókák és pingvinek pedig éhen haltak. A védett fajnak számító európai bölények valószínűleg valamelyik pesti fekete–húspiacon végezték, de jutott a kiéhezett lakosság és katonaság kondérjaiba a szarvasokból, őzekből, antilopokból, víziszárnyasokból, sőt zebrákból is. A világégést mindössze 15 egyed élte túl, ebből néhányan nem az Állatkert falai között. 3 pónilovat egy fuvarozó vállalatnál találtak meg a gondozók, 2 majom egy környéki villába került házikedvenc státuszban, egy papagáj a Teleki térre szegődött jövendőmondónak, egy teve pedig földműves lett (konkrétan befogták az eke szarva elé) Örkényben. 

Örkényben szántott a teve

Ami valóban csodaszámba ment: az öttagú vízilócsalád sértetlenül vészelte át a háborút. A budapesti vízilovak jellemzően hosszú életére és jó szaporodóképességére elegendő érvet szolgáltatott az idők során a Széchenyi fürdő gyógyvizével táplált medencéjük élettanilag jótékony hatása, de hogy a szőnyegbombázás ellen milyen védelmet nyújthatott a hévíz, arra magunk sem tudunk elfogadható magyarázatot. 

A nagy túlélők, a vízilovak

Az üresen tátongó kifutók között 45 nyarán szabadtéri hangversenyeket, majd egy terménykiállítást is rendeztek. Az Állatkert azonban kilátástalan helyzetben volt: állami támogatást nem kaptak, hiszen a lerombolt ország újjáépítési céljai között az Állatkert nem szerepelt kiemelt helyen. Állatbeszerzésekre gondolni sem lehetett, az amúgy is drága mulatság, de etetni sem tudták volna az egzotikus fajokat. Felmerült, hogy a romokon, adományokból „egy nagy magyar állatkertet” (semmi élcre ne tessenek gondolni: Magyarországon őshonos állatokról van szó) építenek, de az is, hogy a városligeti terület helyén egy gyógyszállót húznak fel, az Állatkertet pedig elköltöztetik Budára. Végül az intézmény maradt a régi helyén, és a semmiből néhány év alatt talpra állt. De ezt majd egy másik bejegyzésben ...

Nelly elefánt Hévízen

Nelly iszapfürdőt vesz

Nelly korai gyermek éveiről keveset tudunk. Valószínű, hogy mint annyi társa, állatkereskedők közvetítésével került Budapestre, ahol Beketow Mátyás híres cirkuszában kapott munkát. Mivel az igazgató és műlovarnő hitvese a lovak szerelmesei voltak, Nellynek csak mellékszerep juthatott. Az ún.vegyes állatszámban produkálta magát, a főszereplő karcsú mének mellett kutyák, zebrák társaságában. Még csak 3 éves múlt, mikor a világot jelentő manézs örökre bezárult előtte. A kiselefánt ugyanis sántított, lábai nem bírták a terhelést, így a vajszívű cirkuszigazgató -ha már munkát nem adhatott –másképp igyekezett Nelly jövőjéről gondoskodni. Jelesül odaajándékozta az épp egy évvel korábban újjáépített Állatkertnek. A kis fánit tenyerén hordozta a sors, új otthonában ugyanis egy másik kiváló emberrel, Dr Lendl Adolffal találkozott. A tudós zoológus - igazgató szánta a kis bicebócát, ezét úgy döntött, Nellynek gyógykúrára van szüksége. Először a Széchenyi fürdő jótékony hatásában bíztak, de hamar kiderült, a fürdő közönsége nem tart igény a terjedelmes fürdővendégre, meg medence sincs megfelelő méretű. Ekkor jött az ötlet, Nelly Hévízre utazik fürdőkúrára. Fel is kerekedett hősünk, gondozójával 1914 meleg júliusán érkeztek a fürdővárosba. Nelly csinos lakást kapott egy közeli istállóban, és napi két iszapfürdőt írtak fel neki, amit örömmel abszolvált. A szokatlan vendég kisvártatva sztár lett. A fővárosi napilapok lelkesen számoltak be állapotának javulásáról, a héviziek pedig minden földi jóval elhalmozták. Kedvence állítólag a késői ropogós cseresznye volt, melyből egy szakajtónyit fogyasztott egyálltó helyében. A fürdő korabeli bérlője bizonyos Reischel Ferenc zseniális üzleti érzékkel nem fogadott el pénzt a kosztért és kvártélyért, viszont annál nagyobb hírverést csapott a reumáját kezeltető elefánt körül. Így aztán nem csoda, hogy a hazautazás igazi népünnepéllyé avanzsált. Nellyt notabilitások búcsúztatták a keszthelyi vasútállomáson- a helyiektől pedig méretes virágcsokrokat kapott – melyeket egyébként jó étvággyal elfogyasztott. Az utazás nem volt zökkenőmentes – tekintve, hogy a gyógykúra ideje alatt a világban kitört az első nagy háború. Így Nelly végül szeptember közepén kicsit törődötten, de megérkezett a Nyugati pályaudvarra. Otthonába gyalog vonult a Podmaniczky utcán , állítólag a többi állatkerti elefánt – Sziám,Cuba,Bébi- hangos trombitálással köszöntötte, mikor az Arána útról az Állatkerti útra fordult.

Az Állatkert elefántjai 1914-ben

Nehéz kicsalogatni a meleg vízből